Bejelentés



Lajosmizse N-18 Postagalamb Civil társaság
Galamboknak sport, nekünk szórakozás

MENÜ


Lajosmizse N-18 egyesület ünnepel





LAJOSMIZSE VÁROS

Lajosmizse N-18, és Kecskemét N-08 Díjkiosztója.

 


Garaczi János, Bárdos István ünnepi megnyitó beszéde.

 

Bárdos István Országos Postagalamb Szövetség elnöke megnyitó beszédében méltatta a két egyesület régi barátságát, és ahogyan látja, ez a mai napig nagyon jól működik. A díjkiosztó nagyon értékes, hiszen a két egyesület díjain kívül nagyra értékelte Bagaméri László munkáját, aki a kiállított emlékeket bemutatta, összegezve a 45 évet, valamint az Aranyhomok Kupát, amit szervezett a Tagszövetségen belül azt egyedül állónak, és jó kezdeményezésnek tartja. A Hírös-Duna Kupa versenyt, amit  Két Tagszövetség bevonásával valósított meg, pedig előremutató jó kezdeményezés, mert hasonló értékes összehasonlítást amit szerveztek, példamutató jelentette ki Bárdos István.

Dicséretet érdemel Garaczi János, és Iványosi Szabó Zoltán a Galamb kiállításon való szereplésért. Nagyon sajnálta Albert Istvánt amiért nem tudott részt venni ezen a kiállításon. Azok a kezdeményezések és megvalósítások, amit itt tapasztalt, jó érzéssel tölti el, s kíván a jelenlevő Tagságnak a továbbiakban jó és értékes versenyévet, és ezt az értékes barátságukat pedig őrizzék még nagyon sokáig.


Ez a beszéd hangzott el 2012.02.11.Öreg Tanyacsárdában N-08 Kecskemét, N-18 Lajosmizse  közös díjkiosztóján.

Garaczi János, Bagaméri László, köszöntötte Bárdos István Elnököt, a jelenlevő Dél Duna, Columbia, Szolnok tagszövetség vendégeit, a két hagyományőrző egyesületet, sporttársakat, sportbarátokat.

N-18 Lajosmizse Postagalamb egyesület 45 éves.



.

Tisztelt ünneplő Lajosmizsei sporttársak, kedves vendégeink!

Meghatottan, és elérzékenyülve állok itt Önök előtt, és különleges tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a mai szép ünnepünk alkalmából.

Meghatott vagyok, ahogyan végignéztem ezt az emléktablót



---------

2016 évben 50 éves az N-18 egyesület!


Lajosmizse N-18 egyesület alapító (1966), régi, és jelenlgi

tagjai:



 

JESKÓ SÁNDOR AZ ALAPÍTÁS SZERVEZŐJE / később Godó Lajossal./

2016 évben 50 éves az N-18 Lajosmizse postagalamb egyesület!

Tisztelt ünneplő Lajosmizsei sporttársak, kedves vendégeink!

-50 év – és egy kis történelem-

-1966- szeptemberében megérkezett Lajosmizsére Jeskó Sándor, az alapítás szervezője, aki átölelve az egész országot, azt mondta Kiss Józsefnek, hogy segít postagalamb egyesület alakítani, amennyiben megvan a kellő létszám, és akarat. Így egy szép napos vasárnap délelőtt 1966. szeptember 10.-én összejöttek a Lajosmizse Vízgép Vállalat ebédlőjében, és elkezdték közös akarattal megbeszélni a teendőket, amit, mindenki vállvetve akart, és ekkor megalakult

N-18 Lajosmizse postagalamb egyesület.

Országos nyilvántartási száma: N-18 Lajosmizse Postagalamb egyesület.

Alapítók:

Melis József †, Kiss József †, Gyenes István †, Szívós János †,

Szirmai József, Gajdácsi László, Lédeczi Kálmán †, Móczó László †,

Tóth Miklós †,Tóth János, Maráczi János †, Goógl István †, Csorba Gyula †,

Dobos Mihály †,Veszelszki László †, Terenyi Gábor †,

Szórád Péter †, az állatorvos fia.

Későbbi belépők a kezdőkhöz: Godó Lajos †, Bakacsi Gyula †, id.Hornacsek Antal †,

Kókai András, Cigány Mihály, Szuhányi Gyula.

Az alakuláson a Vízgépészeti Vállat első embere, igazgatója Kiss József, Jeskó Sándorral és Szirmai Józseffel megválasztották a tisztség viselőket. Több mint tíz ember lépett be az alakuló egyesületbe. Az első versenyeket a fiatalokkal, és öreg galambokkal együtt már akkor ősszel megkezdték Dabasról. A következő évben már eljutottak Pestig, ami úgy 55-60 km volt.

A hajnali vonattal vitték a galambokat az állomásról faládákban. A sok munkás, aki pestre igyekezett dolgozni, bámulva figyelte, hogy valami érdekes dolog, ami történik. Galambokat felgyűrűzték gumigyűrűvel, és mivel csak egy galambóra volt a faluban, mindenki igyekezett elvinni abba az egy órába rögzíteni a megérkezett galamb gumigyűrűjét. Volt ebből baleset is bizony, mert a nagy igyekezetben sarkon találkozott két sporttárs, az egyik Szívós János, a másik Gyenes István volt. Az egyik jött, a másik ment haza, és összeütköztek a biciklivel, és az árokban kötöttek ki. Nagyon-nagyon nehéz, és sok másnapos verseny volt ezekben az években. Megemlítek egy Bierostoki Nemzetközi versenyt, ahol Bakacsi sporttársnak szerdán jött az első galambja, majd egy csütörtökön, és pénteken egy. Ezzel a három galambbal Nemzetközi 9. eredményt tudott elérni. 5-ős csapat, és 3-as befutó volt akkor a verseny. De említhetem Berlint 753, Mlada Boleslav513, Gorzov 714,  és volt még Teplic, vagy Cseszka-Lipa verseny is egy évben. Az egyesületben a galambokkal való kapcsolatot, versenyzés fortélyait együtt igyekeztek megtanulni, fejleszteni, a szaklapok segítségével, amit ajánlott Jeskó Sándor, hiszen akkor azt is szerkesztette humoráról is jól ismert Sanyi bácsi. A versenyzés, és egyesületi élet a Vállalaton belül több embert is galambászkodására bátorított. Pl: Kecskemétre biciklivel Vasárnapi piacra.

Ekkor lépett be az egyesületbe Godó Lajos fiatal mérnök, és galambász, aki gyerek kora óta tartott postagalambot. Nagy lelkesedésével felhívta magára a figyelmet, és amikor tudott Ő is bekapcsolódott a versenybe a kollégákkal. Társasági ember volt, de szerette a kisfröccsöt is, ami megoldotta a nyelveket, és csapatba verődve próbálták a tenyésztést megbeszélni. Ekkor figyeltek fel Anker Alfonz Tanító mesterünk szózatára”a Repülőkeresztrejtvény” című műve igazi biblia volt mindenkinek. Elmentek Anker Alfonzhoz és vásároltak az eredeti törzsekből galambot. /Desmet Mathis, és Ardent/ Talán mondhatom, hogy az igazi galambászat időszámítását, ettől lehet számítani., Meg volt a tagság, meg volt a jó galamb, de kellett a verseny, és belépve a Dél Duna Tagszövetségbe, és az Országos postagalamb szövetségbe, mint vezetőségi tag is később, sokat segített Godó Lajos elnök a kis falunk kis egyesületének az eredményein. /Ezek mind Láthatók a Tablón/De beszélhet Gajdácsi Laci Szabó testvérekről is.

Később az egyesület bővült a környező Örkény, Hernád, Dánszentmiklós galambászaival, akik később megalakították saját egyesületeiket.

Az eredmények jók voltak, hiszen annyi első osztályú tenyésztő soha nem volt szám szerint az egyesületben, mint akkor. Jó volt galambászni, mert mindenki segítette társát galambbal,

- jó tanáccsal. Igazi barátságok alakultak, ami mondhatom, a mai napig jelen van az egyesületünkben. A mai együttlétünk is élő példája barátságunknak.

Sajnos Godó Lajos barátunk már nincs, - elment - de szelleme az ma is köztünk van, segít, gondolatokat ébreszt, és kapcsolatot tart. Elértük tisztelete jeléül, hogy az Országos Programban 2012 évtől, hosszútávban: „Godó Lajos emlékverseny” legyen Lajosmizse 100 km körzetében. Hosszútáv versenyek. 6-700 km.

Az egyesületünk sportbaráti. Sok igazbarátság alakult, hiszen a hosszú évek alatt sok közös díjkiosztónk volt az N-08 Kecskemét egyesülettel. A két egyesület együtt tartotta közös díjkiosztóját, amit Godó Lajos Barátunk kezdett el Bakacsi Gyula, és Garaczi János barátunkkal. Mi voltunk azok, akik Garaczi Jánossal a Tanyacsárdát a buli után bezártuk.

Régi, vagy kilépett tagok:Pallaga János, Erős József †, Szántó Zoltán, Cseh Attila,

Béki Jenő, Rubos Zoltán, Radics László, Radics István, Szűcs László,

Rigó Dezső, Szívós Alajos, Gyurgyik László, Szabó Mihály †,

Örkényi tagok: (akik később elmentek)

Hanák László, Urbán László †, Sponga Ferenc, Gábor Mihály,

Horváth István, Menyhárt György †, Sztancsik Mihály †,

Szente Károly, Vízer József, Cseresznye István, Vass Zoltán,

Faragó Ferenc, Bozóki István, Gábor József

Jelenlegi Lajosmizse N-18 egyesületi tagok:

Tóth János, Szuhányi Gyula, Bagaméri László, Kisjuhász Imréné, Kisjuhász Imre,

ifj. Hornacsek Antal, Szabó Péter, Steiner János, Dodonka Pál, Cigány Tibor, Varga Lajos,

Varga Imre, Tercsi Imre, Bátor László, Horváth Mónika, Dani Zsolt.

Összesen eddig 63 fő N-18 egyesületi tagunk volt.

És most elérkeztünk egy másik évfordulóhoz is:

Szabó Péter, aki 20 éve elnöke az N-18 Lajosmizse egyesületnek nagyon sokat tett, tesz, hogy mindenki jól érezze magát közöttünk, és hogy eredményes versenyek legyenek ezek után is.

Én mindannyiunk nevében köszönöm, köszönjük, hogy segítetted versenyzésünket, 20 éves munkáddal összetartottad irányítottad e kis közösségünket viták, és feszültségek nélkül, és ez nagy érdem a mai időkben. Egy egyesület számtalan gondokkal működik, de együtt igyekeztünk mindezeket megoldani, hiszen Őszinte tisztelettel vagyunk egymás iránt. Az egyesületünk 50 éves fennállása óta most köszönthetjük a második Tagszövetségi Bajnokot. Most Bajnok lett Bátor Laci-álnéven Horváth Mónika fiatal versenyzőnk. Gratulálunk nekik, mert szép győzelmi eredményét, pont erre az eseményre sikerült időzíteni. Talán, majd később eldől Laci a jobb, vagy Mónika

Szabó Péter elnöknek, és egyesületünk minden egyes tagjának G r a t u l á l o k.

Az N-18 egyesületünknek pedig, még számtalan sikeres közös versenyévet kívánok.

Ami fontos, hogy Hagyományunk 50 éve töretlen, – és folytatjuk!

Egy idézettel szeretném befejezni: „Csak annak van jövője, akinek van ereje a múltból erőt meríteni, hogy tovább élhessen”. Igen- Ennek szeretnénk eleget tenni, hogy Elődeink hagyományát tovább vigyük, és ápoljuk sportbaráti kapcsolatainkat. Köszönöm Koccintsunk!

Lajosmizse, 2016.12.10. Bagaméri László N-18 alelnök

 



*****

Egy Galambszeretet soha nem múlhat el.


Szuhányi Gyula /Szucsi/

 

 

2017 Karácsonyára, és díjkiosztónkra készülve úgy gondoltam éppen ideje, hogy felköszöntsük Gyuszit.

Hogy miért pont most, elmondom az apropóját. Lajosmizsén született 1950 tavaszán. Fiatalon nevelőszülőkhöz került, ahol a nevelőapja egy szorgalmas cipész ember volt, de kedvelte a galambokat is. Mindenféle tirke-tarka galambot tartott, de postagalamb az kevés volt található a lajosmizsei padláson. Gyuszikának már akkor a postagalambok tetszettek legjobban. Tetszett a karakteres nagyorrú szép szemkarikájú postagalamb, és főleg a hímek. Be is szerzett akkoriban a hatvanas években, környezetében ismerős postagalambászoktól jó néhány, de főleg hím galambot. Tojót nem, mert azoknak kicsi volt a galamb orra. Később rájött, csak párosan szép az élet, ha akar utódokat is hagyni. Nagy örömére Sikerült. Az iskola befejezése után Pestre került dolgozni, pontosabban Csepelre. Vonattal ment minden reggel, és felkeltette figyelmét az állomáson több ketrecekben levő versenyre váró postagalamb. Érdeklődésére elmondták, hogy viszik őket Pestre, Bicskére, Mórra röptetni. Ekkor ismerkedett meg Lédeci Kálmán postagalambásszal, aki már akkor tagja volt a lajosmizsei N-18 postagalamb egyesületnek. Elmondta Gyuszinak, hogy fiatal sportegyesületnek már több mint tíz tagja van, és ha akar, szívesen látják az egyesületben. Több nem is kellett a bátorításnak érezte, hogy az N-18 egyesületben a helye. Belépett 1971 tavaszán. Az akkori elnökük Melis József, teljesen megbabonázta a postagalambok versenyzésével. Többen adtak akkor ajándékba gyűrűzött fiókokat. És az őszi versenyen próbára is tett őket. Hogy is mondjam milyen sikerrel, talán az a leghelyesebb, ha azt mondja, hogy maradt belőlük. Azért a kedvét nem vette el, mert az egyesület tagjai baráti szeretettel elmondták neki, hogy bizony ők is így kezdték. Különösen szerette Bakacsi Gyula noszogatni Gyuszit, hogy nem mindegyik galambnak van annyi esze, hogy haza is menjen. Majd adok neked olyat, ami haza jön. Bakacsi Gyula „Simons” féle galambjai meghozták azt a kis sikert, hogy hazajött a galambja. Sőt volt már egyesületi első galambja is. A régi családi házból kiköltözött a baracsi homok közepére az iskola mellé egy tanyára, ahol egy kis földi ketreces galambházat sikerült létrehozni. Sajnos a külterületi háznál a galambokat állandóan tépázta a ragadozó. Nagyon sajnálta a kedvenc galambjainak eltűnését. Sikerei nem nagyon voltak. Az egyesületbe akkor többen szerettek volna segíteni, de mondta, hogy ha beköltöznek a faluba, az új házhoz, amit saját maga épített a barátokkal, akkor szívesen veszi a segítségüket. A ház, és melléképülete hamar felépült. Hamarabb voltak benne a galambok, mint ágy. Mindenki adott gyűrűzött fiatal galambot Gyuszinak. Az akkori egyesület elnöke Godó Lajos a szárnyai alá vette Gyuszit, mondván ilyen segítő hozzáállásnak csak példája lehet Szucsó. A keresztelő apja Bakacsi Gyula volt. Ezt a nevet én, átváltoztattam később Szucsi-ra. Ez az óta is rajta maradt, és a mai napig így becézik. Lehet is, mert egy pici termetű alig 130 kilós aranyos mosolygós mindig viccelő, semmit nem hagy szó nélküli barát. Azt elfelejtettem mondani, hogy segítőkész is, és halpusztító is, hiszen Szabó Péter jelenlegi elnökünkkel sűrűn járnak horgászni, de halat általában csak Szucsi fog.

Azért a galambászatban az új ház, tiszta dúc meghozta a várva várt eredményeket. Ezt úgy érte el, hogy a galambjai között volt éjjel nappal. Köztük érezte csak jól magát. Galambjai szelídséggel, és eredményességgel viszonozták a velük töltött időt. Galambokkal szinte puszi pajtások lettek. Saját maga keverte a takarmányt, a galambokat verseny előtt csak fokhagymás kúrával, és szőlőcukorral trenírozta. Abban az időben ez volt a csodafegyver. Igaz, nem volt ennyi féle adalék, és betegség sem.

Természetes módszerben nőttek fel, és versenyeztek a galambok. A versenyidő is más volt, nem volt olyan, hogy valaki néhány másodperc alatt csapatot rakjon az órába. Hagyományos régi csattogós óra volt szinte minden sporttársnak. A sikeres évek a kilencvenes évektől szinte folyamatosan jöttek. Díjkiosztó kupáira elsőnek Szuhányi Gyula neve lett felvésve. Godó Lajossal és Szirmai Józseffel szerveztünk egy nagy Kunhegyes-Lajosmizse váltó versenyt, amit Szucsi megnyert.

A Ceglédiekkel egy kétirányú országhatári versenyt, amit Szucsi szintén megnyert. Volt olyan hogy a vándorkupára ötször egyesületi elsőnek az Ő neve lett felírva. Ezek felejthetetlen szép idők voltak.

A sikeres, többször is győztes nagyon szelíd kerületi sampion galambját /Lacunkát/ egy akkor ismert Japán postagalambász vitte ki hazánkból nagy pénzért. Csak azért nem írom le az árát, mert lehet másoknak ez az összeg nem olyan nagy, de Szucsinak akkor sokat segített a galambok ellátásában. Nagyon, de nagyon sajnálta a kedvencét.

Még utána is születtek jó versenyző galambok, de olyan teljesítményre már egyik sem lett képes. Teltek az évek, és koptak a galambok az eredménnyel együtt. Hiába vett elektromos órát a gyors versenyek kivédésére, a galambok ellátásában nem tudott sikeres lenni. Az új adalékkal elküldött galambok teljesen más tartástechnológiát, és galambot kívántak.

Igyekezett Mizsei Péter sporttárs segítségével ezen a téren javítani, de „közös ló” elméletével ez nem sikerült. Elteltek az évek mondhatni több mint negyvenhat év, negyvenhat éve, hogy a galambszeretete hála Istennek nem múlt el.

Szucsi ma is segít, tanáccsal, munkával, a galamb gyűjtések bontások alkalmával.

Mesével és horgász élménnyel szívesen ellát bárkit, ha kéri, ha nem.

Szeret rímekben is beszélni például: - igyál vizet, Szucsi fizet.

 

Engedjétek meg, hogy itt és most köszöntsem Szucsit, vagy inkább Gyuszit.

Hiszen az N-18 Lajosmizse egyesület minden tagja szereti a kis csöppséget, hogy jó kedvével köztünk van, és legyen is Még sokáig!

 

2017-12-11

 

Barátsággal:

Bagaméri László sporttárs

Lajosmizse N-18



Képgaléria